Vagy m�gsem?
Szavazatoddal Te is befoly�solhatod, hogy ez a cikk beker�lj�n-e a Kihagy6atlanok n�vsor�ba!
Osztálytársaimmal, barátaimmal Olaszországba utaztunk, ahol az egyik program vidámpark-látogatás volt. Előre örültünk neki, hiszen a prospektust böngészve sok dolog izgalmasnak tűnt. Engem leginkább a ciklon érdekelt, ugyanis előtte nem ültem még olyan hullamvasúton, amiben a kanyarok során fejjel lefelé utazok, vagy dugóhúzó formájú síneken süvíthetek végig. A ciklon közleről óriásinak tűnt. Beültünk, mindenkinek a vállára egy vastag fém pánt ereszkedett rá, amely egészen a hasunkig húzódott. Gondoltuk, hogy nem lesz semmi az élmény, ha a sima biztonsági öv nem elég. Izgatottan diskuráltunk, amikor a szerelvény elindult egy nagyon hosszú és meredek emelkedőn fölfelé.
Számomra ez a szakasz volt az egész kaland legborzalmasab része, ugyanis észrevettem, hogy az én biztonsági pántom lötyög. A kezemet könnyedén tudtam kb. négy-öt centit mozgatni. Ám ekkor már haladtunk fölfelé. Nagyon lassan. Szóltam a mellettem ülő barátnőmnek, az övé nem mozgott, úgyhogy azt is fogtam a kezemben, remélve, hogy ez megment majd a zuhánástól. Ekkor felértünk a domb tetejére és őrületes száguldás kezdődött. Azt sem tudtam, hogy mikor voltunk fejjel lefelé. Itt már nem volt időm gondolkozni, önkéntelenül együtt visítottam én is a többiekkel. Az út végén meglepve tapasztaltam, hogy még az ülésben ülök, ellenőriztem a pántot, 4-5 centis holtjáték után már nem lehetett mozgatni. Aznap még ötször utaztam a ciklonon.