5.Csak parázs, ne parázz!

Nyáron háromnapos személyiségfejlesztő tréningen vettem részt a kollégáimmal (a cég szervezte természetesen), és ennek része volt a parázson járás is. Az egész három nap értelmetlen lett volna - nem hiszek az ilyen tréningekben -, de a parázson járás miatt megérte elmenni. Elsőre mindannyian tartottunk a dologtól, igaziból nem hittük el, hogy égési sérülés nélkül át lehet kelni a 750 °C fokon izzó parázson, de a cég által beszervezett "sámán" meggyőzött az ellenkezőjéről.

Hatalmas tüzet rakott, majd miután a lángok kialudtak, egy gereblyével szétterítette a parazsat. Ott álltunk az izzó szőnyeg előtt, gyomrunk görcsbe rándulva, de aztán követve a szóbeli utasításokat és a parazsat bűvölve egyre nyugodtabbá váltunk és sikerült csak a feladatra koncentrálni. Amikor nekivág az ember a – mi esetünkben 3 méter hosszú – parázsszőnyegnek, megszűnik a külvilág, és tényleg nem érzed a talpad alatt az iszonyú hőt. Valamiféle transzba kerülsz. Fontos, hogy határozottan, biztos léptekkel, gyorsan de nem kapkodva, talpad egész felületével lépve haladj végig az úton. Miután átértem, hihetetlenül megkönnyebbültem, és bevallom: nőtt az önbecsülésem is. A talpamon megjelent néhány apróbb piros pötty, de egyáltalán nem fájt, sem akkor, sem később.

(Beküldte: L. Máté)