Kétféle Rió van. Az egyik az önfeledt tánc, a felszabadult érzékek városa, a másik az erőszak és a nyomornegyed színtere.

Az előbbiben nincs félelem, csak tánc, zene, napsütés, koktélok, jóképű aranybarna bőrű srácok, és formás idomú, észveszejtő bombanők. Mintha az egész város kint élne a strandon, rúgják a bőrt, isszák az üdítőket, egy szál bikiniben élik végig az életet. A szamba és salsa zenéjére jár a lábuk. Itt mindenki táncol, boldog és felszabadult. Az utóbbiban sötét arcú, felfegyverezett emberek állnak az utcán és kérdés nélkül lőnek. Itt nincsenek utcanevek, nincsen közmű, posta, a házak, a lakosok nincsenek nyilvántartva, és minden feketén megy...