#14
Pannonhalma - szent halma Pannóniának
“Pannonhalma, Pannonhalma…. Ízlelgeti az ember a szót, a fogalmat. Nincs olyan magyar kultúrkörben felnőtt ember, akiben különböző emóciókat ne keltene e fogalom… ez a fogalom az egyszerű szónál jóval többet jelent nekünk.”
(Dénesi Tamás megnyitó beszéde a Pannónia szőlőskertje című kiállításon )

"Nézzétek, magyarok, Szent Halmát Pannoniának!” (XVIII. századi latin felirat fordítása) Ezt a város nem lehet csupán megnézni, hanem meg kell ismerni! Ahogy az út kanyargósan vezeti az embert a Bakonyon keresztül, a sűrű fák mögül egyszercsak előtűnik Pannonhalma. Pannonhalmához mindenkinek van valami köze. Ismerősök, emlékek, utazások, tanulmányok, versek, akármi. Ez a város hozzátartozik a magyarság egyetemes történelméhez. A Szent-Márton hegy magasan kiemelkedik a tájból. Éjszaka csodaszép a fényárban úszó főapátság. Az ember le sem tudja venni róla a szemét: pompás látvány. Persze azért nappal is van mit nézni rajta. De merre is induljunk? Pannonhalma város Győr-Moson-Sopron megyében, Győrtől 19 km-re dél-délkeleti irányban fekszik a Sokorói-dombságban. Ha a nyelvújító Kazinczy nem találja ki a Pannonhalma nevet, a várost még ma is Győrszentmártonként ismernénk. Igazi városi legenda, hogy az apátságot a győri Káptalan dombon álló Püspökvárral rejtett alagút köti össze. A szóbeszéd szerint ezt a több mint 10 km-es járatot olyan szélesre vájták, hogy vész esetén egyik helyről a másikra akár szekerekkel is lehetett menekülni és a javakat menteni.
Tíz emberből kilencnek először egészen biztosan a Szent-Márton-hegy tetején álló Pannonhalmi Bencés Főapátság jut eszébe Pannonhalmáról. A világörökségi rangot nyert épületegyüttes méltán vált a város címerévé, melynek történelme a kolostor felépítésével vette kezdetét 996-ban. Géza fejedelem hívására ekkor jöttek Magyarországra, és telepedtek le ezen a dombon az első bencések. A vár viharos történelmében ostromok, tüzek, török csapatok, át- és újjáépítések sűrűn váltották egymást.

A keskeny és meredek kis utcákon gyalog csak a bátrabb látogatók indulnak az apátság felé. Kihagyni azonban vétek volna. A kolostor pumpál ugyanis a város vérkeringésébe minden alkalommal friss vért: Pannonhalma egyházi, társadalmi, kulturális, oktatási központjává vált. Az 1943-tól működik gimnázium és nevelőotthon a kolostor falain belül. Ma több, mint 300 benntlakásos diák él és tanul itt. Ha valaki pannonhalmi bencés diák akar lenni, akkor először is fiúnak kell lennie, okosnak és hajlandónak arra, hogy 13-14 évesen elszakadjon a családjától. A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumot ugyanis nem koedukálták, rendkívül nehéz a felvételi, és a diákok sokszor hétvégéken sem utazhatnak haza a családjukhoz. De aki elszánja magát, az csak nyer vele. Olyanok végeztek itt, mint például Jankovics Marcell Kossuth-díjas filmrendező, Kukorelli István alkotmánybíró, Korzenszky Richárd tihanyi perjel, Kovács Ferenc, a BORSODCHEM vezérigazgatója vagy Maróth Miklós a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának első dékánja. Ha valaki ismert már Pannonhalmán végzett embert, jól tudhatja: itt egyesül a magas színvonalú oktatás, a nevelés, és a személyes törődés.

Bár az oktatás a fő profil, az apátságnak számtalan más arca van. Az egyik televízió reggeli magazinműsorában például egy reverendás pannonhalmi bencés mosolyogva mesél legújabb likőrjükről. Igen, ma már akár a boltok polcain is találkozhatunk a bencések termékeivel. A Főapátság kolostorkerti gyógyászati múltjának feltárása közben került elő a több száz éves, kéziratos és nyomtatott könyvekből álló gyűjtemény, amely több mint 600 ősi receptet is tartalmazott. A pannonhalmi bencések ezer éves hagyománya a gyógyhatású italok (teák, gyógynövény és keserű likőrök, tinktúrák) készítése. A Bencés Likőrcsalád különlegessége, hogy Agárdi alma- és cigánymeggypálinka alappal készülnek, és nincs bennük mesterséges aroma vagy színanyag. Igazi csemege.

Azt hihetnénk, hogy ez egy zárt, szigorú közösség. De nagyot tévedünk. A kolostor, a székesegyház, a rendház, a zsinagóga, a Kolostori Múzeum, a csillagvizsgáló, a sok különleges, antik példányt őrző könyvtár mind-mind nyitva áll a látogatók előtt. Amikor épp nem tanítanak, vagy ősi receptek alapján likőrt készítenek, a bencések számos közösségi programot, eseményt és szabadtéri rendezvényt szerveznek. A város látogatóinak száma meghaladja az évi 200 ezer főt. Látható, hogy az apátság nem egy elbarikádozott erőd, hanem lüktető, nyüzsgő központja a városnak.

Bár tagadhatatlan, hogy a főapátság a legimpozánsabb pontja a városnak, de nem az egyedüli említésre méltó. Az apátságtól távolodva kihagyhatatlan a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzethez (7042 ha területű) tartozó arborétum. A fehér köves, falevelekkel borított ösvényeken sétálva a több száz fa- és cserjefaj között, fekete gólyát, búbosbankát, barna kányát vagy gyurgyalagot is megpillanthatunk. Az arborétum bejáratánál lélegzetelállító a kilátás lefelé. Az információs táblán ez olvasható: “A régi korok szerzetesei nagy gonddal termesztették és gyűjtötték itt a gyógyításhoz szükséges növényeket.” Ha az utazó még mindig nem fáradt el, akkor van még mit nézni: itt van a Radnóti emlékmű, a Milleneumi emlékmű, a Szent Márton Bazilika, vagy a Nagyboldogasszony kápolna. Pannonhalmától nem messze van néhány halastó is. A dombról gyönyörű kilátás nyílik rájuk. Ezek a tavak messziről is szépek, de érdemes közelről is megnézni őket és bebarangolni a környéket.

Vétek volna kihagyni a felsorolásból “Pannónia szőlőskertjét”. Pannonhalma és a bortermelés hagyománya már ezeréves kapcsolatban van. A szőlőtermesztés első írásos emléke már a Pannonhalmi Apátság alapítólevelében megtalálható. A rend papjai a szószékről is hirdették a szőlőtermesztés fontosságát, mikéntjét. Kóstolhatunk itt Olasz rizlinget, Rizlingszilvánit, Irsai Olivért, Királyleánykát, Cserszegi fűszerest: a fehérborok kiemelkedő minőségűek, illat- és zamatanyagban gazdagok, határozott tájjelleggel bírnak. A domboldalban szorosan egymás mellett sorakoznak a borospincék. Nagy bortermelő vállalkozások raktárai és helyi családok apró, olykor düledező pincéi váltják egymást. Itt járva a látogató betérhet bármelyikbe, biztosan szíves fogadtatásban részesül, és nem távozik kóstoló nélkül. Formatervezett címkével ellátott díszes üvegben, vagy éppen műanyag flakonban, de mindenhol vásárolhatunk a helyi borból. Így az utazó egy kicsit hazavihet Pannonhalma ízeiből és illataiból.
Ha pedig az ember azt hiszi, hogy már mindent látott, üljön be egy helyi étterembe, kóstolja meg a Pannonhalmi legényfogó nevű ételt, kortyoljon hozzá helyi bort, vagy édes likőrt és feltétlenül várja meg a naplementét. Hamar rájön majd, hogy nem látott még mindent.
Tetszett a cikk? Küldd el az ismerősődnek!Hozzászólok!
Úti cél Magyarországon (14/43)