Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül

Vagy mégsem?
Szavazatoddal Te is befolyásolhatod, hogy ez a cikk bekerüljön-e a Kihagy6atlanok névsorába!

Helyezés: 8. /49
Pontszám: 7.58
Szavazatszám: 170

A téma további cikkei

Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül

Ezek a fehér ruhás, fehér álarcos mágusok csak staffázs és statisztéria a klasszikus misztériumban, amit játszanak. Olivecrona nem játszik komédiát. Ott ül a központban, munkaköpenyében, a tábla előtt, ami tele van lyukakkal és banándugókkal. Kapcsol és bont, kapcsol és bont. A finom huzalok bonyolult Gordius-csomójában tökéletesen kiismeri magát. Tudja, ki akar érintkezni kivel. Fülén a hallgató, és nyugodtan figyeli a zűrzavaros, egyre szenvedélyesebb, sürgetőbb, lihegő üzenetcsatát. Figyeli, de csak az érintkezés ellenőrzése szempontjából, a tartalomra nem kíváncsi. Igaza van. Rettentő ez a tartalom. Kik vitáznak itt, kik veszekednek és követelőznek és könyörögnek és fenyegetőznek itt, egymással, egymás hegyén-hátán, mindegyiknek a maga baja a legfontosabb, legégetőbb. Aljas zsibvásár, diszharmónia. Messziről, messziről, most bekapcsolódik egy külső, idegen ország központja. Előkelően fölényes, az igazgatót kéri, nem érdeklik a kisebb hivatalnokok; olyan magabiztos, mintha odaát a legnagyobb rend volna az országban. Pedig hallani halványan, a zsörtölődő mellékzöngéket. Olivecrona kapcsol és bont, kapcsol és bont. A külső vonal azonban nem hagyja abba, egyre élesebb és kihívóbb - mi az, nem hallotta, mit mondok? Követelem, követelem a választ! És csűrés-csavarás nélkül - igen vagy nem, igen vagy nem? Csitító hangok, eminnen. Tessék várni, tessék várni, előbb ezeket kell itt elintézni. Nem, előbb ezt, ez fontosabb a maguk nyavalyás belügyeinél, itt nincs most semmi más, tudnom kell, nekem tudnom kell, nem vagyok semmire se kíváncsi, mondta, vagy nem mondta, igen vagy nem, különben leteszem a kagylót. De nem lehet, a dolog nem olyan egyszerű, másról van szó, illetve másról is van szó... a mondatot hagyja befejezni... halló, halló! halló... ó... ó!
A központi hang acsarkodva ordít, dühöng, csapkod, több oldalról röhögést hallani, halljuk, halljuk a jó kis botrányt, pszt, figyeljetek! Olivecrona nem nevet, és nem is haragszik: a huzalokra figyel, látja, hogy a vékony drót nem bírja az ordítást, az áram túlfeszült, az acélszál halványan izzani kezd, aztán villanva fellángol körülötte a finom, szürke burkolat. Rövidzárlat! Gyorsan leránt egy fogantyút, kikapcsol valamit, egyszerre halálos csönd lesz, mint mikor elvágják a fővezetéket. Ebben a csöndben sebesen dolgozni kezdenek bűvészujjai, tapogatja az elégett huzalt, aminek burkolatán csomóba szaladt a pörk. A finom késsel óvatosan kaparja le, fejti fel, emeli ki.

Karinthy negyvenkilenc éves volt, amikor agydaganat támadta meg. Ezt akkor még világszerte alig tudták gyógyítani. Olivecrona, a híres svéd sebész operálta. Úgy látszott, meg is mentette.

Érdemes elkalandozni Karinthy Frigyes pusztán szórakoztató humoristának hitt szerepkörétől, jóllehet e téren a magyar idők legjobbika. A humor klasszikusa ugyanis kiváló prózaíró (és költő is), mint ahogy az Utazás a koponyám körül című alkotásából ez ki is derül. A naplóregény munkásságának talán legjelentősebb és legmélyebb mondanivalóval bíró darabja. A tudománynak és a megismerő értelemnek ez a különös védőbeszéde egy humanista ember följegyzéseit tartalmazza saját agyműtétéről és a sokkoló betegségről. A nagy mulattató mögött egy velejéig józan gondolkodású, a kultúra jellemcsiszoló hatalmában hívő, mélységesen valóságtisztelő ember ír.

Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Karinthy Frigyes

A regény személyes tapasztalatokon alapuló eseményeket ír le. A szerző rádöbben, hogy agydaganata van, és helyes öndiagnózisával a kor legnevesebb agysebészéhez, a stockholmi Olivecrona professzorhoz fordul. A téma egyedülálló az irodalomban. A tudományos-fantasztikus módon ábrázolt esemény máig is izgalmas regényhelyzetet teremt: a felbontott koponyájú, de gondolkodó ember állapotát írja körül. A páciens félig transzban, önmaga médiumaként figyel és elmélkedik. Döbbenetes még olvasni is az ízig-vérig humanista beteg vívódásait a tudomány csodájának árnyékában: vajon vájkálhatnak-e büntetlenül az emberi agyvelőben? Olivecrone előkelően fölényes, a műtét alatt egy fehérköpenyes misztériumjáték központi figurájává emelkedik, akit a műtött kétségbeesett gondolatai pusztán orvosi szempontból érdekelnek. Amikor bűvészujjaival eltávolítja a daganatot, behúzza a száját, éppen úgy, mint iskolás korában, amikor festett.

Az operáció alatt az író egyik hallucinációja az, hogy egy krizantém nyílik a műtőasztal alatt, melynek illata elárasztja. A téren és időn kívüli állapotban az érzékek egymásba olvadnak, az íróban mégis jelen marad a józan hang: a krizantémnak nincs is illata. Már-már vallásos a szerzőnek az a hite, hogy a ráció ura a valóságnak, értelemmel leküzdhető a kiszámíthatatlan, kaotikus sors.

Az operáció mint irodalmi élmény meglepő asszociációkat ébresztett napjaink elektronikus művészete képviselőinek agyában is. A regényt sajátos képi és hangfeldolgozásokkal modernizálták és az elektroparty-kultúrában nagy érdeklődésre tart számot.

Karinthy Frigyes a műtét után két évvel, nyaralás közben váratlanul meghalt.

Tetszett a cikk? Küldd el az ismerősődnek!Hozzászólok!

Könyv (8/49)

K É P G A L É R I A