Száraz tények
Vagy mégsem?
Szavazatoddal Te is befolyásolhatod, hogy ez a cikk bekerüljön-e a Kihagy6atlanok névsorába!
Ezek a fehér ruhás, fehér álarcos mágusok csak staffázs és statisztéria a klasszikus misztériumban, amit játszanak. Olivecrona nem játszik komédiát. Ott ül a központban, munkaköpenyében, a tábla előtt, ami tele van lyukakkal és banándugókkal. Kapcsol és bont, kapcsol és bont. A finom huzalok bonyolult Gordius-csomójában tökéletesen kiismeri magát. Tudja, ki akar érintkezni kivel. Fülén a hallgató, és nyugodtan figyeli a zűrzavaros, egyre szenvedélyesebb, sürgetőbb, lihegő üzenetcsatát. Figyeli, de csak az érintkezés ellenőrzése szempontjából, a tartalomra nem kíváncsi. Igaza van. Rettentő ez a tartalom. Kik vitáznak itt, kik veszekednek és követelőznek és könyörögnek és fenyegetőznek itt, egymással, egymás hegyén-hátán, mindegyiknek a maga baja a legfontosabb, legégetőbb. Aljas zsibvásár, diszharmónia. Messziről, messziről, most bekapcsolódik egy külső, idegen ország központja. Előkelően fölényes, az igazgatót kéri, nem érdeklik a kisebb hivatalnokok; olyan magabiztos, mintha odaát a legnagyobb rend volna az országban. Pedig hallani halványan, a zsörtölődő mellékzöngéket. Olivecrona kapcsol és bont, kapcsol és bont. A külső vonal azonban nem hagyja abba, egyre élesebb és kihívóbb - mi az, nem hallotta, mit mondok? Követelem, követelem a választ! És csűrés-csavarás nélkül - igen vagy nem, igen vagy nem? Csitító hangok, eminnen. Tessék várni, tessék várni, előbb ezeket kell itt elintézni. Nem, előbb ezt, ez fontosabb a maguk nyavalyás belügyeinél, itt nincs most semmi más, tudnom kell, nekem tudnom kell, nem vagyok semmire se kíváncsi, mondta, vagy nem mondta, igen vagy nem, különben leteszem a kagylót. De nem lehet, a dolog nem olyan egyszerű, másról van szó, illetve másról is van szó... a mondatot hagyja befejezni... halló, halló! halló... ó... ó!
Érdemes elkalandozni Karinthy Frigyes pusztán szórakoztató humoristának hitt szerepkörétől, jóllehet e téren a magyar idők legjobbika. A humor klasszikusa ugyanis kiváló prózaíró (és költő is), mint ahogy az Utazás a koponyám körül című alkotásából ez ki is derül. A naplóregény munkásságának talán legjelentősebb és legmélyebb mondanivalóval bíró darabja. A tudománynak és a megismerő értelemnek ez a különös védőbeszéde egy humanista ember följegyzéseit tartalmazza saját agyműtétéről és a sokkoló betegségről. A nagy mulattató mögött egy velejéig józan gondolkodású, a kultúra jellemcsiszoló hatalmában hívő, mélységesen valóságtisztelő ember ír.
A regény személyes tapasztalatokon alapuló eseményeket ír le. A szerző rádöbben, hogy agydaganata van, és helyes öndiagnózisával a kor legnevesebb agysebészéhez, a stockholmi Olivecrona professzorhoz fordul. A téma egyedülálló az irodalomban. A tudományos-fantasztikus módon ábrázolt esemény máig is izgalmas regényhelyzetet teremt: a felbontott koponyájú, de gondolkodó ember állapotát írja körül. A páciens félig transzban, önmaga médiumaként figyel és elmélkedik. Döbbenetes még olvasni is az ízig-vérig humanista beteg vívódásait a tudomány csodájának árnyékában: vajon vájkálhatnak-e büntetlenül az emberi agyvelőben? Olivecrone előkelően fölényes, a műtét alatt egy fehérköpenyes misztériumjáték központi figurájává emelkedik, akit a műtött kétségbeesett gondolatai pusztán orvosi szempontból érdekelnek. Amikor bűvészujjaival eltávolítja a daganatot, behúzza a száját, éppen úgy, mint iskolás korában, amikor festett. Szűcs-Búzási Ágota