#5
Jaroslav Haąek: ©vejk
- ©vejk?!
- Jelen!
Dr. Grünstein szemügyre vette az állomány legújabb szaporulatát.
- Mi baja?
- Alázatosan jelentem, reumás vagyok!
Grünstein doktornak a praxisa folyamán sikerült elsajátítania egy igen finom, ironikus modort, amely sokkal hatásosabbnak bizonyult az ordítozásnál.
- Aha, reuma - mondta ©vejknek -, hát magának borzasztó súlyos betegsége van. Milyen érdekes véletlen, hogy az ember éppen akkor kap reumát, amikor világháború van, és az embernek be kell vonulni. Gondolom, ez szörnyen bosszantja magát.
- Óberarc úrnak alázatosan jelentem, hogy tényleg szörnyen bosszant.
- Nocsak, nocsak, bosszantja szegényt. Rendkívül kedves magától, hogy éppen most keresett fel bennünket ezzel a reumájával. Békeidőben az ilyen szegény ember úgy ugrándozik, mint egy bakkecske, de amint kitör a háború, mindjárt reumája lesz, és a térde mindjárt felmondja a szolgálatot. Nem fáj véletlenül a térde?
- Alázatosan jelentem, hogy fáj.
- És egész éjszaka nem bír aludni, ugyebár? A reuma nagyon veszélyes, fájdalmas és súlyos betegség. Mi itt már kiváló eredményeket értünk el néhány reumással. A mi abszolút diétánk és egyéb gyógymódjaink egészen nagyszerűnek bizonyultak. Itt hamarabb meggyógyul, mint Pöstyénben, és úgy fog a frontra masírozni, hogy csak úgy porzik a föld maga után.
Majd az egészségügyi altiszthez fordulva így szólt:
- Írja: ©vejk, abszolút diéta, naponta kétszer gyomormosás, naponta egyszer beöntés, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz tovább. Egyelőre csak vigye át a rendelőszobába, mossa ki a gyomrát, és amikor magához tért, adjon neki egy beöntést, de alaposat, hogy a pokolbeli ördögökhöz fohászkodjon, talán azoktól megijed, és elfut a reumája.

A háború krízise jobban kihozza az emberi hülyeséget. Plasztikusabban szemlélteti a hivatali intézmények, egyebek közt a hadsereg ténykedésének példátlan esztelenségét. Haąek írói leleményét dicséri, hogy egy szolgálatkész bolondot állít tükörként az ostobák elé, így demonstrálva a monarchia militarista seregének képtelen tevékenységét. ©vejk ugyanis nem azzal okoz galibát az osztrák államgépezet működésében, hogy szabotál, hanem épp azzal, hogy a kiadott parancsokat készségesen végrehajtja.

A regény háború- és monarchiaellenes élű. A szerző, aki a politikai szatírának legjobb művelője, a cseh katonák körében uralkodó osztrák militarizmusellenességet és a nemzeti önállóságra való törekvést helyezi előtérbe. Megteremti ©vejket, a derék katona típusát, aki buzgó igyekezettel kívánja szolgálni a császár őfelségét, de mindenütt csak bajt okoz, akaratlanul is fényt derít a rendszer hibáira, jóllehet, helyzetfelismerés ügyében meglehetősen csehül áll. A konkrét frontszolgálatig, amely a háború lényege volna, hosszú, viszontagságos út vezet. A tisztesség és becsület látszatát keltve többnyire a bőrét menti, furfangjával a végsőkig leterheli katonai feljebbvalóit. Az első világháborúban való részvétel dicsőséges lehetőség ugyan, ám a készséges kisember sokáig a hátországban ragad. Rendőrkapitányságokon, bolondokházába, katonai fogdákban, egészségügyi intézményekben leplezi le a háborút, a császárság idült rendszerét és általában az emberi ostobaságot. Az olvasó pedig feszült várakozással nevet. Izgul, mert nem tudja, hogy a derék katona kihúzza-e hülyeséggel a békekötésig.
A történet anekdotákból építkezik, az uniformis erősítette korlátoltság, az alkoholizmus, a lelketlen hivatali fegyelem humoros történeteiből. Mintha kapóra jött volna a szarajevói merénylet az eszelősség e gyilkos panoptikumának.
A ©vejk ma ismert verziója már a harmadik változat, de így is befejezetlenül maradt. Ennek ellenére a világirodalom egyik legolvasottabb műve. Szinte hihetetlen, hogy sokáig nem akadt kiadója, és a szerző füzetek formájában saját maga árusította utcán, kávéházakban és vendéglőkben. A Kehely kocsmában minden bizonnyal meglincselték volna emiatt.
Tetszett a cikk? Küldd el az ismerősődnek!Hozzászólok!