A diák zavarodott fejjel tért vissza a szobába. Sejtette már, hogy a pap mit akar. Egyenesen az asztalhoz sietett. A levelek közül egy nyitottan hevert ott. Erős, vastag betűkkel volt a megszólítás írva:
Kedves fiam, Gergely!
Ez neki szólt. Az ablakhoz lépett vele. A tinta szinte nedves volt még a papiroson. Gergely olvasta:
A te gondolatod és érdemed, ha az a koronás fenevad ma a pokolba repül. De a te gondolatodnak veszedelme is van. Ezt már engedd át nekem, fiam. Te szeretetben élsz, és fiatal vagy. Találékonyságod, tudásod és bátorságod nagy javára válhatik a nemzetnek. Levelem mellett egy zacskót találsz, s abban egy török gyűrűt. Ez az egyetlen kincsem. Annak szántam, akit legjobban szeretek. A tiéd, fiam. Ezenkívül legyen tiéd a könyvesházam is. Olvasgasd, ha egykor elvonulnak a felhők a haza egéről. Kard kell most a magyarnak, nem könyv! Török Bálintnak add át a fegyvereimet, Jánosnak a kőgyűjteményemet, Ferinek a virággyűjteményt. A könyvekből válasszanak egy-egy kötetet emlékül, s mondd meg nekik, hogy legyenek olyan vitéz hazafiak, mint az apjuk, de ne legyenek soha a pogány hívei, hanem veled együtt a nemzeti királyság visszaállításán erősködjenek. Különben nekik is írok, s amit írok, mindhármatoknak az én háromfelé osztott lelkem maradjon. Mikor elmentem, aludtál, fiam. Megcsókoltalak.
Gábor pap.
Gergely kővé meredten bámult a levélre. A halál? Tizenöt éves fiú nem érti még ezt a szót. Ő csak arra a látványosságra gondol, hogy egy török császár füst és lángok között darabokra szakad a szeme előtt. És ettől a látványtól meg legyen fosztva? Zsebre dugta a gyűrűs zacskót meg a levelet, és kilépett. Átsietett az udvaron Tulipánékhoz. - Tulipán - szólt törökül az eresz alatt nyújtózkodó embernek -, megvan-e még a török ruhája?
A cigányasszony a tűz fölött remegő ajakkal beszélte el Dobó István tenyeréből a jövőt. Három nagy oszlopot említett, mely a földön hevert. Buda, Temesvár, Fehérvár – gondolta Dobó. De volt még egy oszlop, amelyik még csak lángolt. Szolnok? Eger?
Az Egri csillagok olyan szép, hogy még ma is el tudja mondani az ifjúságnak történelmünk ékességét, hogy érdemes elidőzni a múlt nagy csatáinak labirintusában, elgondolkodni annak jelentőségteljes pillanataiban. Igazán varázslatos és emberformáló erejű lehet egy-egy történelmi hős plasztikus megrajzolása, példamutató tetteinek megismerése. Gárdonyi történelmi regénye hősi és szerelmi kaland, történet a tizenhatodik századi török hódoltság korából, amikor a legjobb emberek végvárak árnyékában vívják meg legnagyobb csatáikat, szerelemben, árulásban, titkok légkörében élik meg a haza iránt érzett féltésüket. Izgalmas korszak, csodaszép nyelvezet, hősi és dicső tettek, fordulatos cselekményszövés romantikusan. Ahogy kell.
Bornemissza Gergely és Cecey Éva gyerekkoruktól számított történetének ürügyén a három részre szakadt Magyarország két évtizednyi időszaka tárul elénk. Buda elfoglalása után a törökök hatalmuk megerősítésére és területük kiterjesztésére újabb hadjáratot indítanak a még el nem foglalt magyar országrészek ellen, majd több nagyobb végvár birtokba vétele után seregeiket Szolnok alatt egyesítve Eger vára ellen indulnak. A kiemelkedő stratégiai fontosságú várat, mely a Felvidék előretolt védőbástyája, Dobó István kapitány vezetésével maroknyi csapat védi a hatalmas túlerővel szemben. Ismerős történelmi helyzet, a végkifejletet leszámítva.
A fiatal olvasót nemcsak a haditechnikai fortélyok és lélegzetelállító csataleírások nyűgözik le, hanem a vitézek romantikus regénybe illő helytállása is. Gárdonyi tollából ezek a személyek úgy kelnek életre, ahogy azt történelem még nem látta. Pedig Dobó István kulcsfontosságú szerepe jól ismert a szürke tankönyvekből, Bornemissza Gergely tűzszerészi furfangját a lantos Tinódi is tisztelettel említi. Olyan ismert alakok is fölbukkannak továbbá, mint Zrínyi Miklós, Szapolyai János, Török Bálint, igaz, eszményített formában, de lássuk be, a regényélmény szempontjából tényleg jelentéktelen ezen alakok olykor lehangoló történelmi szereplése.
Kár volna azt állítani, hogy az Egri csillagok tanító-nevelő célzatú alkotás az ifjabb korosztálynak, ugyanis annál sokkal többről van szó: a mese bódító erejével gyakorol hatást a szerző ugyanúgy, mint ama Lantos Sebestyén, kinek az ajkán a szavaknak is más értelme kelt.