E.S. eljátszik a gondolattal, hova vezetne az engedély nélküli lisztőröltetés szégyenletes ajánlatának visszautasítása; hogyan festene a lapjelentés családjának elhalálozásáról, melyet a hideg és éhínség okozott: a szerencsétlen sorsú családot hosszú és kínos szenvedés után érte el a vég, két lépésre jómódú rokonuktól.

Kelet-Európa földrajzilag nehezen rögzíthető régiójában, a nyüzsgő nemzetek palettáján kisebbségben élni olyan létállapot, melyet Danilo Kiš írói szellemisége mesterien fémjelez. A történelem árnyékában a Monarchia patinás atmoszférája megfakul, az emberi sorsok vegyületeit immár moszkvai erők őrlik szakadatlanul, Bécstől egyre távolabb és távolabb kerülve. Félelem, kiszolgáltatottság és szorongás az osztályrésze minden emberi idegrendszernek, mely a két háború környékén nem átallott a polgári kultúra része lenni. Danilo Kiš családját a háborúk, a zsidótörvények cafatokra szaggatják, az író neurotikus pontossággal igyekszik a regényszöveghez hasonlóan széttöredezett családjának, apjának, életének minden fölsejlő porcikáját megragadni, megmenteni, kinyilatkoztatni. Hogy széllel szemben megmaradjon. Az idegek ezen kétségbeesett harcában az élet materialitása, száraz és durva minősége az, ami emberi tollal megragadható, egyáltalán fölfogható. Arról, ahogyan megváltozik az egész univerzum és elpusztul a Monarchia és egy egész kultúra képviselői letűnnek, Kiš könnytelenül, megrázóan tudósít.

A Fövenyóra az író családi trilógiájának záródarabja (Korai Bánat; Kert, hamu), mely a holokauszt során elpusztult apafigurának állít emléket. A főhős, E.S. az író alteregója, nyugdíjas vasúti ellenőr, szorongó, rettegő ember, de egyben a maga mögött fölfejtendő levelet hagyó apa képe is. Kiš egy 1942-ben íródott valóságos levél megírásának körülményeit kutatja, ennek ürügyén gyermekkora helyszíneit látogatja meg, apja nyomait és önmagát keresve, több évtizeddel a történtek után. Konkrét cselekményről nem beszélhetünk, a regény a családi anekdoták, aprólékos megfigyelések és lelki történések megindító elegye.

A herbárium-metafora a számkivetettségben és tébolyult félelemben élő ember emberfeletti próbálkozása élete esszenciájának nemlétbe való átcsempészésére: az élet materializálódott részecskéi, emberek, növények, állatok fajsúlyukat megváltoztatva győzelmet hozhatnak a halál órájában.