1.Haláli hullámvasút
Az én élményem csak utólag vicces, amikor átéltem, bizony halálfélelmet is éreztem, bár végig nem hittem el, hogy tényleg baj történhet.
Osztálytársaimmal, barátaimmal Olaszországba utaztunk, ahol az egyik program vidámpark-látogatás volt. Előre örültünk neki, hiszen a prospektust böngészve sok dolog izgalmasnak tűnt. Engem leginkább a ciklon érdekelt, ugyanis előtte nem ültem még olyan hullamvasúton, amiben a kanyarok során fejjel lefelé utazok, vagy dugóhúzó formájú síneken süvíthetek végig. A ciklon közleről óriásinak tűnt. Beültünk, mindenkinek a vállára egy vastag fém pánt ereszkedett rá, amely egészen a hasunkig húzódott. Gondoltuk, hogy nem lesz semmi az élmény, ha a sima biztonsági öv nem elég. Izgatottan diskuráltunk, amikor a szerelvény elindult egy nagyon hosszú és meredek emelkedőn fölfelé.
Számomra ez a szakasz volt az egész kaland legborzalmasab része, ugyanis észrevettem, hogy az én biztonsági pántom lötyög. A kezemet könnyedén tudtam kb. négy-öt centit mozgatni. Ám ekkor már haladtunk fölfelé. Nagyon lassan. Szóltam a mellettem ülő barátnőmnek, az övé nem mozgott, úgyhogy azt is fogtam a kezemben, remélve, hogy ez megment majd a zuhánástól. Ekkor felértünk a domb tetejére és őrületes száguldás kezdődött. Azt sem tudtam, hogy mikor voltunk fejjel lefelé. Itt már nem volt időm gondolkozni, önkéntelenül együtt visítottam én is a többiekkel. Az út végén meglepve tapasztaltam, hogy még az ülésben ülök, ellenőriztem a pántot, 4-5 centis holtjáték után már nem lehetett mozgatni. Aznap még ötször utaztam a ciklonon.
(Beküldte: Benedek Enikő)
Tetszett a cikk? K�ldd el az ismer�s�dnek!Hozz�sz�lok!