Száraz tények
Vagy mégsem?
Szavazatoddal Te is befolyásolhatod, hogy ez a cikk bekerüljön-e a Kihagy6atlanok névsorába!
Bár így kezdődik, a többség mégsem erre emlékszik vissza, hiszen Spielberg 5 Oscar-díjat nyert II. világháborús alkotásának elején egy bő húszperces csatajelenet repíti nézőit a háború egyik legnagyobb, s a naturalista ábrázolásmódnak köszönhetően egészen átélhető poklába, a normandiai partraszállás mészárszékébe. Kaminski kamerája ott bukdácsol a golyózáporban, a robbanások, a fájdalmak, a kétségbeesések és a halálhörgések közepette, ahol számos ismert színész arca tűnik fel egy-egy pillanatra, ám a valóságosnak tűnő ábrázolásmódnak köszönhetően nem Tom Hanks, Tom Sizemore, Edward Burns, Vin Diesel vagy Giovanni Ribisi képe villan fel előttünk: nem színészeket, hanem katonákat látunk, akik maguk sem tudják hogyan kerültek a káoszba, de megpróbálják teljesíteni a küldetésüket és túlélni ezt az egészet. Ami ebben az esetben egy és ugyanaz.
A Godot-ra várva hangulatát is magán viselő alkotás, mely számos meglepő és váratlan fordulattal szolgál, kiválóan bemutatja a háború értelmetlenségét, s az őrült döntéseket kiváltó őrült helyzeteket. A Ryan közlegény megmentése mindezeken túl megmutatja, hogy milyen is (lehet) a háborúban a hit, az erkölcs, a tenni akarás, illetve a tehetetlenség, rávilágít a bajtárs kifejezés valódi lényegére, miközben átélhetővé teszi az igazi félelmet, rettegést és borzongást. Spielberg láttatva mesél, ám ezúttal a legnagyobb vérből, porból és mocsokból is képes olyan katarzist varázsolni, hogy beleborzong az ember. Úgy, hogy utána már nem érdekli se az öreg, se a túlontúl amerikai és hazafias képsorok, meg a csillagokkal és sávokkal lobogó lobogó…Balajti Péter