Úgy tűnik, olykor Melvinre is rájár a rúd. Sikerült duplán darázsfészekbe nyúlnia: az általa mássága és zsebkutyája miatt egyaránt megvetett, balesetet szenvedett szomszédjának barátja ráparancsol, hogy a gazdi felépüléséig Melvin vigyázzon a négylábúra. A nyomatékkal hangsúlyozott, visszautasíthatatlan ajánlatot kénytelen-kelletlen elfogadja antihősünk, aki otthonán kívül élete egy másik nélkülözhetetlennek tűnő helyszínén is változásokra kényszerül. Megszokott kisvendéglőjében sikerül úgy belegázolnia a pincérnő lelkivilágába, hogy attól még a nézőnek is ökölbe szorul a keze, minek következményeként a magából kikelő felszolgáló szabályosan száműzi a kiállhatatlan törzsvendéget!

Ami éveken, sőt évtizedeken keresztül hiányzott Melvinből (a másokra való odafigyelés, az együttérzés, a segítségnyújtás, a gondoskodás stb. - röviden az összes emberi erény -, azok gyakorlására és elsajátítására most az élet kényszeríti őt, s teszi ezt úgy, hogy emberünknek NINCS más választása. A konklúzió egyszerű: könnyebb lesz odahaza, ha megbékél az ebbel, ha pedig a hangulatos étterem alkalmazottját is képes kiengesztelni, akkor talán minden visszazökkenhet a régi kerékvágásba. Csakhogy mindez alapvető jó szándékkal együtt is komoly próbatétel volna, hát még anélkül! Ráadásul a terv sem tökéletes: a mufurc öregúr nem számolt azzal, hogyha változtat a szokásain, akkor ő is megváltozik…

James L. Brooks keserédesen romantikus vígjátékában egy végletekig unszimpatikus főszereplőt kapunk, akinél tetten érhető ugyan a változás utáni vágy és érezhető az erőlködés, mégsem tudjuk a szívünkbe zárni. Zavaró? Talán. Ám éppen ettől olyan különleges, fanyar, dühítő és megható, mosolyra és cinikus nevetésre egyaránt késztető alkotás a Lesz ez még így se, melyben a nagyszerű forgatókönyvön kívül hihetetlenül sok múlt a kiváló színészeken. Jack Nicholsonnal kapcsolatban egy pillanatig sem érezzük azt, hogy egy színészt látunk munka közben, s szívből tudjuk gyűlölni! (Érzelmeket, különösen negatív érzelmeket kiváltani az egyik legkomolyabb színészi teljesítmény!) Helen Hunt is tökéletes a gyermekét egyedül nevelő anya szerepében (e figurát később a Jövő kezdete című moziban is remekül hozta), s a két kulcskarakter nemcsak külön-külön működik, de egymáshoz való hullámvasútszerű viszonyuk is végig hiteles.

Nem mehetünk el szó nélkül a háromszoros Oscar-díjas rendező, James L. Brooks mellett sem (mindhárom arany szobrocskáját a Becéző szavakért kapta, melyet nemcsak írt és rendezett, de a mozi ’84-ben a Legjobb film kategóriájában is meggyőzte az Akadémiát)! Kevesen tudják, hogy Brooks mindössze öt filmet dirigált (e fenti kettőn kívül a Híradó szerelmesei, a Bármit megteszek és a Spangol - Magamat sem értem című alkotásokat), szerzőként és producerként azonban igencsak termékeny - legsikeresebb projektje a Simpson család. (Az elrettentően tanulságos Lesz ez még így se esetében is magára vállalta a kamerán kívül legfőbb hármas feladatot - forgatókönyvírás, rendezés, produceri teendők -, míg lányára és fiára egy-egy apró mellékszerepet osztott.)

Lesz ez még így se (As Good As It Gets) - 1997, 139 perc

Főszereplők: Jack Nicholson, Helen Hunt, Greg Kinnear, Cuba Gooding Jr.

Zene: Hans Zimmer

Rendező: James L. Brooks

Oscar-díj: Legjobb férfi főszereplő (Jack Nicholson), Legjobb női főszereplő (Helen Hunt)