Csak egyszer vagyunk fiatalok, utána más mentséget kell találnunk – tartja a mondás. Ám mindezzel mit sem törődik a kötelességtudó Claude Hooper Bukowski, kezében a behívójával. Tudja mi vár rá: a hadsereg. Ám a világról alkotott képét meglepően hamar formálja át néhány útjába akadó hippi. Előttük az élet, bár a jövőjükről mindannyian másképp gondolkodnak. Igaz, egyik oldalnak sincs nehéz dolga a saját világában, ám pillanatnak tűnő találkozásukból nem várt közös idő, sőt új közösség születik. Egyszerű? Pedig nem az. Ráadásul az érem harmadik oldalaként egy dúsgazdag család leánygyermeke bonyolítja a helyzetet, aki szó szerint belovagolva a képbe, annak rendje és módja megszédíti az egyenruha-viselésre készülő ifjút. A rebellis kompánia vezetője rövidre zárja a gátlásokkal teli katonajelölt Bukowski dilemmáját: elmennek a lány zártkörű partijára, a fiú váltson pár szót álmai nőjével, hadd vésse emlékezetébe annak minden apró vonását, hogy felidézhesse majd, amikor a földi pokolban masírozik.

Telitalálatos dalok, hitelesen játszó színészek, no meg egy sor emésztenivaló. Strucc és politika, faj és gyűlölet, rend és szer… Egy sor tabu, melyek élét tompítják ugyan a slágereken alapuló zenei betétek és a fesztelen történetvezetés, ám ott vannak, s a film utolsó képkockáit követően is elkísérik a nézőt.

A Száll a kakukk fészkére, az Amadeus és a Ragtime direktora, Milos Forman ezúttal sem hibázott. Bár Oscarra fel sem terjesztették az évtizedek óta generációk meghatározó zenéjű és üzenetű szélesvásznúját, az idő őt és dalra fakadó színészeit igazolta. Utóbbiak azóta sem tudtak igazán feljebb lépni (Treat Williams ugyan játszhatott a Volt egyszer egy Amerika és Az ördög maga című mozikban, Beverly D’Angelo a Vakáció-sorozatban domborított, John Savage kapcsán viszont még ennyi sem jut az ember eszébe a Hairt követő időszakból), miközben a szerepeikre olyan, azóta is szárnyaló énekesek jelentkeztek sikertelenül, mint Madonna vagy éppen Bruce Springsteen. Ki tudja, hogy szólt volna az ő előadásukban az I Got Life, a címadó Hair, illetve a mozit záró Flesh Failures (Let The Sunshine In)?!

Hair – 1979, 121 perc

Főszereplők: John Savage, Treat Williams, Beverly D’Angelo,

Zene: Galt McDermot

Szöveg: Gerome Ragni, James Rado

Rendező: Milos Forman