Lewis Wallace vallásos tartalmú regénye, a Ben-Hur: Elbeszélés Krisztusról már a filmgyártás hajnalán, 1907-ben megfilmesítésért kiáltott az álomgyárban, ám William Wyler produkciója képarányban, költségvetésben, játékidőben és résztvevőkben is felülmúlta azt, és minden korábbi filmet. A bő három és félórás (annak idején a moziban is két részletben futó), 2,76:1-es extra szélesvásznú alkotás ötvenezer embernek adott munkát, akik közül mintegy nyolcezren statisztáltak a nagyjelenetekhez, melyekből bőven akadt – elég csak a tengeri ütközetre vagy a nyolcperces fogathajtó-versenyre gondolni!

A Római Birodalom egy távoli szeglete, Júdea (a Megváltó szülőhelye, s Judah Ben-Hur, a gazdag nemes családjának otthona) új helytartót kap Messala, címszereplőnk gyerekkori barátjának személyében. Ám hamar kiderül, a két felnőtt érett gondolkodásmódja és életszemlélete gyökeresen eltér, s amikor a keménykezű római azt kéri Judahtól, segítsen neki megfékezni a lázadó zsidókat, akkor finoman szólva is meginog a barátság: Ben-Hur hallani sem akar honfitársai elárulásáról. A római azonban nem nyugszik bele a visszautasításba, s kapóra jön a Hur ház egyik tagja által előidézett véletlen baleset. Messala azzal, hogy gályára küldi (anyját pedig lánytestvérével együtt bebörtönzi) nemcsak bosszút áll régi cimboráján, de tettével példát is statuál: ki merne e vasszigorú ember ellen fordulni, aki a törvényt a legjobb barátjával szemben is maximálisan betartatja?!

Judah előtt egyetlen cél lebeg, s a bosszún kívül semmi sem ad neki erőt a túléléshez. A nagy találkozásig azonban egy nem tervezett, mégsem elhanyagolható találkozásra is sor kerül, melynek kapcsán joggal merül fel a kérdés: a sok csoda közül melyik volt a legnagyobb, az, ami a testtel, vagy az, ami a szívvel-lélekkel történt?!

A gigantikus szuperprodukció egyes jelenetei mai szemmel nézve is lélegzetelállítóak, a monstre játékidő ellenére pedig szép számmal vannak, akik évente legalább egyszer végignézik és újraélik a filmtörténet során elsőként 11 Oscar-díjjal jutalmazott mesterművet, melynek csak apró érdekessége, hogy az angollal ellentétben a magyar címben nem szerepel kötőjel. Sokkal érdekesebb viszont, hogy a lassan fél évszázados remekmű megítélésben mind a mai napig nagy szerepe van annak, hogy a véleményt formáló hívő-e vagy ateista. Utóbbiként sokkal nehezebb hinni abban, amit csak szívvel lehet felfogni…

Ben-Hur (Ben Hur) – 1959, 212 perc

Főszereplők: Charlton Heston, Stephen Boyd, Haya Harrareet

Zene: Rózsa Miklós

Rendező: William Wyler

Oscar-díj: Legjobb férfi főszereplő (Charlton Heston), Legjobb férfi mellékszereplő (Hugh Griffith), Legjobb rendező (William Wyler), Legjobb film (Sam Zimbalist), Legjobb színes díszlet (William A. Horning, Edward Carfagno, Hugh Hunt), Legjobb színes fényképezés (Robert L. Surtees), Legjobbb színes jelmez (Elizabeth Haffenden), Legjobb vágás (Ralph E. Winters, John D. Dunning), Legjobb eredeti filmzene (Rózsa Miklós), Legjobb hang (Franklin Milton és az MGM Stúdió hangrészlege), Legjobb különleges effektusok (kép: A. Arnold Gillespie, Robert MacDonald, hang: Milo Lory)