A Jordán sivatag szinte járhatatlan hegyláncának szikláiba vésett Petra ma is csak gyalogszerrel vagy lóháton közelíthető meg. A felfelé vezető ösvény helyenként egy méter széles szorossá, sikké szűkül, miközben a két oldalról óriási sziklák tornyosulnak az utazók fölé. A kalandtúrának is beillő csaknem 1,5 km-es út után a sik váratlanul véget ér, és egyszer csak ott van előttünk teljes valójában Petra legpompásabb építménye, az el-Kasnehet, a ragyogó sötétvörös és rózsaszín árnyalatokban pompázó sziklatemplom.

Petrát – kis sarkítással – tulajdonképpen Johann Ludwig Burckhardtnak, a fiatal angol-svájci felfedezőnek köszönhetjük. 1812-ben miközben Damaszkuszból Kairóba utazott hallott a hegyek közé épült ősi városról, s elhatározta, hogy felkutatja. A helyi törzsfőnök engedélyét egy kis csellel szerezte meg, azt mondta, mivel jól beszélt arabul, hogy egy vándor kereskedő és fogadalmat tett Allahnak, hogy egy kecskét áldoz a szóbeszédben hallott városra néző magas hegy, a Dzsebel-Harun csúcsán. Sikerült bejutnia a romvárosba és a köpenye alatt elrejtett papírlapokra lerajzolnia az épületet, így került újra napvilágra Petra, a sziklafalakba vágott, monumentális, hellenisztikus sírjairól ismert romváros, amelynek nagy része még manapság is feltárásra vár.

Petrát lakói, a nomád pásztor nabateusok tették birodalmuk fővárosává, több mint 2000 évvel ezelőtt. Arábia északnyugati területéről vándoroltak el, s 600 év leforgása alatt Damaszkuszig terjesztették ki birodalmuk határait. Saját építészeti stílust hoztak létre, egyedülállóan finom fazekasságot, valamint megépítettek egy mesterséges vízmű-rendszert.

Az ősi kereskedő utak találkozási pontján fekvő Petra igazi nyüzsgő város volt. Mivel a város a híres tömjénút egyik pihenőállomása volt, rendre itt pihentek meg az egyiptomi, damaszkuszi, arábiai kereskedők, hogy a közfürdőkben, medencékben lemossák magukról az út porát. Erről a hatalmas területről sokáig azt hitték, hogy piactér volt, holott valójában medence-együttessel kiegészített fényűző, hatalmas közkert volt. A 43 x 23 x 2,5 méteres medencébe egy mesterséges, 11,5 x 14,5 méteres kis sziget nyúlt be rajta egy pavilonnal. A kapuk bemélyesztett kereteit gazdagon díszítették. A padlón keskeny csatornák futottak az építmény külső szélén lévő csatornába. Ez a rendszer arra szolgált, hogy a medencéből becsurgó vizet elvezessék. A közfürdőbe és a díszes szökőkutakba a hegyről egy 6,5 kilométer hosszú, kerámiával kirakott vízvezetékrendszeren szállították a vizet. Ez a rendszer szolgált a hatalmas kert öntözésére is.

A petrai látnivalók hatalmas területen helyezkednek el, egy nap nem is elég a világörökség részévé nyilvánított sziklába vájt város megtekintésére. Az ezernyi színárnyalatban játszó sziklafalból gyönyörű építmények, sziklába faragott domborművek bukkannak elő, s a kanyon végén ott áll teljes épségében a Kincstár, az el-Kasneh. A legenda szerint a tetején lévő urnában egy fáraó kincseit rejtették el. A helyi beduinok sok éven át lövöldöztek az urnára a csillogó aranyeső reményében. Az épületet feltehetően anno sírként használták. Síremlékben Petrában egyébként nincs hiány, kezdve a sziklaoldalba vágott királyi sírbolttól, a közemberek számára a falakba vájt temetkezési fülkéken át egészen azokig a temetőaknákig, ahová a bűnözőket lökték be, állítólag élve.

A nabateusok főistene Dusara, szobraival, obeliszkjeivel lépten nyomon találkozunk a városban. Isz.106-ban Petra a Római Birodalom provinciája lett. A városon jól megfigyelhetőek a római építészet jellegzetes jegyei. A legfeltűnőbb a domboldalba épített hatalmas színház, melynek 33 sora több mint 3000 nézőt fogadott be. Szintén a rómaiak építették a 2. században a Petra forgalmas központján végighúzódó oszlopsoros utat, melyet egykor a piac szegélyezett. Itt volt a köztéri ivókút is, a nimfáknak szentelt forrás, hogy árnyékot s hűsítő vizet adjon a nyári hőségben. Petrát a 4. században a keresztény Bizánci Birodalomhoz csatolták, a legnagyobb nabateus temetkezőhelyek egyikét templommá alakították, és a város püspöki székhely lett. A 7. században betör az iszlám, mely szintén hagyott nyomokat a városon. A település közepén voltak piacok, templomok, itt állt a királyi palota, melyeket lapos tetejű házak vettek körül.

Petra egyik felejthetetlen látványossága az urnával koronázott kolostor, a nádi el-Deir. Hosszú kaptatóját vésett keresztekkel teli barlangok sora szegélyezi. A keresztek a város rövid ideig tartó keresztény korára emlékeztetnek.

Sok talány és titok övezi manapság is a várost. Még abban sem lehetünk teljesen biztosak, hogy a sziklából kivájt sírjellegű építményeket miért készítették és mire használták a nabateusi királyság idején. Annyi bizonyos, hogy a 20. században sok üreget a beduinok vettek birtokba. És az is biztos, hogy a rózsaszín városként is aposztrofált Petra méltán a világörökség része.