Don Quijote aztán nem teketóriázott, hanem azonnal elvonult a bakkalaureussal és a plébánossal, s röviden elmondta nekik, hogyan győzték le, s miképp kötelezte magát, hogy egy álló esztendeig ki nem mozdul a falujából; fogadalmát szó szerint meg is akarja tartani; s nem vét ellene egy hajszálnyit sem, amint kóbor lovaghoz illik, mert a kóbor lovagság szigorú törvényei ilyen pontosságra kötelezik. Elmondta még, hogy ebben az esztendőben pásztoréletet szándékozik élni, s a mezők magányában akar tartózkodni, hogy szabadjára ereszthesse szerelmes érzelmeit, míg a tisztes, erényes pásztorfoglalkozást gyakorolja. Felkérte barátait, ha nincsenek nagyon elfoglalva, s más fontosabb teendőjük nem akadályozza őket, csatlakozzanak hozzá, majd ő vesz juhokat, nyájat elegendőt, hogy méltán viselhetik a pásztor nevet...